6. mese
Pikk táncol a virágokkal
A kislányt teljesen elvarázsolta a színek kavalkádja. Úgy érezte, ébren álmodik.
Hálás volt Pakknak, hogy nélküle ment szállást keresni.
Csak állt és csodálta a tisztást. Hozzá képest minden óriási volt. A fűszálak fölé tornyosuló virágok, olyanok voltak, mint strandon a napernyők. Lehuppant egy magasabban fekvő fűcsomóra és ámuldozott.
Látott egy sárga virágot, mely borzasan meredt az ég felé. Nagyon mulatságos volt. Megpróbálta elképzelni, milyen érzés lehet, ha valaki ennyire sárga. Öröm járta át, nagyon kellemesnek találta ezt az állapotot. Kacagva dőlt a fűbe, szétvetve karjait.
Ekkor meglátta a nagy kékséget. A tejszínhabokkal. Beleveszett kicsit a gyönyörű árnyalatokba. Hogy ez mennyire kék! – gondolta. A felhőkben meséket látott. Óriási víziló úszott egy még hatalmasabb egérke felé.
- Jó napot! – mondta dörrenő hangon a víziló.
- Jó..., jó napot – cincogta halkan az egérke.
- Hová, merre tart hatalmasságod? – kérdezte Víziló úr.
- Ha..., hatalmasságom??? Azt kérdezte, hatalmasságom? De hát én egy csöpp kis egérke vagyok.
- Ha-ha-ha – mennydörgött a válasz -, méghogy csöppnyi. Uram, önnek a szemfoga nagyobb, mint én!
- Té... tényleg? Biztos ön ebben? – jött a cincogás.
- Hát már hogyne lennék biztos? Hiszen látom! – harsogta a víziló.
- De ön egy víziló, sokkal nagyobb, mint én. Én csak egy kisegér vagyok.
- Ne viccelődjön már velem hatalmasságod! Ön a hatalmas egér, csekélységem pedig egy apró kis víziló csupán – rezgett a válasz.
- Ugyanmár, hiszen hallja, hogy a hangom is milyen vékonyka.
- Azt éppen hallom, de azon könnyen segíthetünk – válaszolt Víziló úr.
- Tényleg? Ön tud nekem segíteni, netán ismer valamiféle varázslatot? – érdeklődött a hegynyi egérke.
- Varázslatnak nem varázslat, de működik. Mondja szépen ÁÁÁÁ!
- ÁÁÁÁÁÁ
- Jaj, nem így, nem orvosnál van. Csinálja úgy, mintha énekelne.
- ÁÁÁÁÁÁ – cincogta egerünk.
- Na, így már jobb. Most próbálja mélyebben!
- ÁÁÁÁÁ
- Még mélyebben!
- ÁÁÁÁ
- Ez még mindig nem az igazi. Meg tudná tenni, hogy hatalmas mancsát a mellkasára teszi? Így ni, mutatom. Na, most próbálja úgy, hogy érezze, hogy rezeg a mancsa alatt a hang.
- ÁÁÁÁÁ
- Ó, ugye, ön is hallja a különbséget.
- Uram, maga egy varázsló! Vízivarázsló, vagy varázsvíziló.
- Mondtam, hogy sikerülni fog. Gyakorolja sokat, egyre nagyobb lesz az a hang. Csak arra vigyázzon, nehogy mennydörgéssé váljon, mert akkor bizony megázunk. A viszontlátásra!
- Viszontlátásra – felelt az egér.
Pikk gurgulázott a nevetéstől. Micsoda világ, mesék úsznak az égen! Boldog volt. Úgy határozott, hogy nem mesél többet magának, majd akkor, ha a kisfiú is itt lesz, úgy még mulatságosabb lesz a dolog.
Felült, a sok harsány színű virág között megpillantott egy szerény kis fehér szirmút. Felpattant és odasietett hozzá.
- Pikk a nevem. Te ki vagy? – kérdezte
- Az én nevem Pipitér – válaszolt nagyon kedvesen a virág.
- Ó, de szép neved van. Úgy kezdődik, mint az enyém – mondta Pikk.
- Kedves vagy. Nekem is tetszik a neved. Te is hallottad, ahogy az egér és a víziló beszélgetett?
- Tényleg beszélgettek? Azt hittem, csak én találtam ki az egészet – szólt megrökönyödve a kislány.
- Persze, hogy beszélgettek. Lehet, hogy te találtad ki, de én is hallottam. Valahogy furcsán van ez. Ha igazán, de igazán benne vagy egy történetben, akkor azt mások is érzik.
- Hű, ezt nem tudtam – mondta a kislány.
- Tudod, mi sokat mesélünk egymásnak, magunknak. A táncon kívül ez az egyetlen szórakozásunk. Mi nem tudunk innen elmozdulni, csak azt láthatjuk, ami a közelünkbe jön. Így aztán nézzük, mi történik az égen és mesélünk róla – magyarázta a virág.
- Sajnálom, hogy nem tudtok járni – szólt Pikk. – Megtanítanál táncolni? – kérdezte aztán.
- Persze, nagyon szívesen. Táncolni úgy kell, hogy lebegteted magad a szélben. Ha pedig nincs szél, akkor képzelsz magadnak. Kitárod a karod és csak hagyod, hogy vezessen a szellő.
Pikk kitárta karjait, becsukta a szemét és próbált a szélre figyelni. Lassan megmozdultak kicsi kezei, hullámzott a teste. Nagyon jó érzés volt. Ringatózott az áramlásban. A virág csendesen gyönyörködött benne, majd megszólalt.
- Ugye, milyen egyszerű?
De Pikk nem válaszolt. Lassan lábacskái is megmozdultak, forogni kezdett, hajladozott. Lebegett. A virág szája tátva maradt a csodálkozástól. Ilyen szépet még sosem látott. Pikk hirtelen kinyitotta a szemét és kacagni kezdett.
- Ez tényleg csodálatos – kiabált boldogan. – Milyen gyönyörű dolgok vannak itt Csodaországban!
- Kedves Pikk, én még sosem táncoltam így, mert nem tudok, de igazán nagy örömöt okoztál nekem azzal, hogy láthattam. – mondta hálásan a virág.
- Ó, te szegény, pedig az volt a legjobb, mikor foroghattam.
- Láttam az arcodon – felelt a pipitér.
- Tudod mit? Megpróbálok helyetted is mozogni. Táncoljunk együtt! – állt elő Pikk az ötlettel.
- Nehezen tudom elképzelni, de táncoljunk! – szólt a kis fehér virág.
Táncolni kezdtek. A virág levelei kecsesen ringtak a szélben, Pikk megfogta őket, figyelt rá, majd ő is megmozdult. Együtt úsztak, lengedeztek. Pikk körbeforgott a virág körül, apró kezeivel meg-megsimítva a leveleit. A többi virág döbbenten nézte táncukat. Aztán automatikusan ők is táncba kezdtek. Pikk észre sem vette, hogy már rég elhagyta a pipitért és már a mező összes színes csodájával együtt mozog. Hol itt, hol ott érintve őket.
Ekkor ért vissza Pakk a rigóval. Ahogy jöttek lefelé a lejtőn, hirtelen tárult a szemük elé a látvány. Mindkettejüknek földbe gyökerezett a lába. Ekkora csodát még nem láttak. Ringott, hullámzott a kicsiny tisztás, a virágok különös-áttetsző színűvé változtak, közöttük pedig egy apró fekete alak forgott, lágyan érintve levelüket, szirmaikat. Pakk egyszercsak meghallotta a muzsikát. Gyönyörű volt. A kis rét tiszta esszenciája. Ránézett a rigóra és látta, hogy ő is hallja. Boldogság töltötte el őket.
Pikk hirtelen kacagva hanyatt vetette magát a pipitér mellett.
- Jaj, de jó volt! Ugye, hogy tudsz velem táncolni? – kérdezte nevetve.
- Kislány, te nemcsak velem táncoltál, hanem az egész világgal – szólt kissé fátyolos hangon a virág. – Olyan csodát mutattál nekünk, amiről elképzelni sem tudtuk, hogy létezik.
- Igen, igen gyönyörűséges volt! – kapcsolódott be a többi virág is nevetve.
Boldogan hullámzott a mező, most már a jókedvüktől. Pakk és a rigó a kislány felé indult. A feladatukat teljesítették, csodát is láttak. Tényleg nagyszerű ez a világ! – gondolták.