11. mese
A házavató ünnepség
Pikk és Pakk majdnem elaludt a hintaágyon. A keresztespók hangjára eszméltek fel. A fejük fölött csüngött egy pókfonálon.
- Gyerekek, gyerekek támadt egy ötletem. Illene feldíszíteni az odú környékét az ünnepségre, mulatságra, mulatságra.
- Hogyan gondoltad, Elli? – szólt álomittas hangon a kislány.
- Arra gondoltam, arra gondoltam, hogy készíthetnénk levélfüzéreket, a virágoktól kérhetnétek színes szirmokat, abból is csudaszalagokat tudnék fonni.
- Ó, az tényleg szép lenne – éledt fel Pikk. – Már szaladok is a rétre!
- Te fiú, te fiú, elmehetnél ezzel az üzenettel a tölgyfa alá – nyújtott egy megrágott levelet Pakk felé – a szentjánosbogaraknak írtam, jöjjenek el ők is, ne maradjuk sötétben.
- Szívesen elmegyek, Elli. De hogyan tudnak ezek a bogarak fényt adni?
- Ó, hát ők maguk világítanak. Különös lények. Meg furcsák is, de nem baj. Nagyon szépek, nagyon szépek – válaszolt a pók.
Pakk összetekerte a levelet és útnak indult. A rét virágai nagy halom szirmot ajándékoztak a kislánynak. Mialatt Pakk odavolt, Pikk és a keresztespók csodaszép sziromfüzéreket készítettek. Elli olyan gyorsan fonta a szálakat, hogy a lány nem győzte adogatni a színes levélkéket. Mikor a fiú visszatért, alig ismert a csöppnyi tisztásra. A földet levélszőnyeg borította, a fák adományaiből szőtte Elli, a bokor ágain pedig a színes virágláncok virítottak. Pakk mögött egy öttagú szentjánosbogár család masírozott. Pikk tapsolt örömében, amikor meglátta őket.
- Jaj, de szépek vagytok! Nagyon örülök, hogy eljöttetek! – lelkendezett.
- Szervusz, Elli! Köszönjük, hogy meghívtál bennünket! – szólt a bogár mama – A gyerekek már régóta szeretnék kipróbálni a dolgot, és persze mi sem vetjük meg!
- Nagyon szívesen, nagyon szívesen, kedvesem! Nekünk is nagy örömöt fogtok okozni vele – válaszolt a pók.
- Azt hiszem, nem értek valamit – jelezte Pakk. – Miről beszéltek?
- Ó, a szentjánosbogarak legnagyobb mulatsága, ha festhetnek a fényükkel. Virágfüzérekre kapaszkodnak, ott hintáznak, és közben fénymintákat rajzolnak a földre. Ritkán van errefelé alkalom az ünneplésre, ritkán készülnek füzérek, ritkán bizony – dünnyögte a keresztespók.
- Hová ülhetünk, Elli? – kérdezte a mama.
- Fáradjatok ide, itt a helyetek! – mutatta Elli, majd odasúgta a pálcikagyerekeknek – Kicsit furák, csak ízeltlábúakkal állnak szóba. Ne törődjetek vele!
- Gyerünk, gyerekek! – noszogatta csemetéit a szentjánosbogár anyuka. – Jankó, te ide! Janka, te ideülsz, ez pedig a te helyed Jancsi! Gyorsan másszatok fel, erősen sötétedik! – tette hozzá.
Párjával együtt ő is elhelyezkedett a virágokon és ringatózni kezdtek.
A rigó és társai nagy zajjal törték meg a beállott csöndet.
- Nocsak, itt meg mi történt? – csodálkozott Letti. – Nagyon csinos – nézett körbe.
- Gondoltam, megérdemli az alkalom, hogy felöltöztessük a tisztást – szólt a pók.
- Nézzétek csak, miket hoztunk! – váltott témát a rigó. – Hoztunk szedret és málnát, találtunk néhány szegfűgombát és az este megkoronázásaként itt egy sárgabarack – büszkélkedett.
A vacsora nem tartott sokáig. Mindannyian éhesek voltak. A rigók faltak. A gyerekek meg tobzódtak. Ismét új ételeket kóstolhattak. A gomba illata fantasztikus volt. Az íze még inkább. Ez volt az első nem édes ételük. Föld, meleg és a rét íze-illata keveredett benne. A sárgabarack is csodálatos volt. Pompás lakomával ünnepeltek.
A vacsora közben történt egy apró baleset. Janka, a legkisebb szentjánosbogárgyerek, leesett a virágfüzérről. Mamája nagyon mérges lett, azt határozta, hogy nem mehet vissza, lent kell maradnia.
Az étkezés végeztével a madarak hazarepültek. Nagyon fáradtak voltak mindnyájan. Pikk és Pakk a levélszőnyegre heveredett, onnan figyelték a teljes sötétség beálltát. Pikk egyszercsak suttogásra lett figyelmes. Cérnavékony hangocska rebegte, alig hallhatóan.
- Kislány, szia!
A kicsi szentjánosbogárlányka állt mellette.
- Ne szólj a mamának, mert megharagszik – hangzott a suttogás – szerintem nem jó, hogy nem beszélgethetek veled. Olyan kedves vagy. Nem tehetsz róla, hogy kevesebb a lábad.
- Hogyhogy most nem világítasz? – kérdezte szintén suttogva Pikk.
- Ki tudjuk kapcsolni. A mama azt hiszi, hogy még kicsi vagyok hozzá, de én már megtanultam. Ha alszunk, akkor nem világítunk. Ha elhisszük, hogy alszunk, akkor sem. Most úgy csinálok – hallatszott a hangocska.
- És miért csinálsz úgy?
- Azért, mert játszani szeretnék veled – jött a suttogó válasz.
- Hogyan szeretnél játszani?
- Úgy, hogy felmászom a hasadra, te pedig hintáztatsz. Még kicsi vagyok, hogy jól tudjak hintázni, de te tudsz nekem segíteni.
- Jó, gyere, mássz fel! – egyezett bele Pikk a játékba.
A kicsi bogárlányka felkapaszkodott, és elhelyezkedett. Pikk alig bírta türtőztetni magát. Nagyon csiklandozta a hat lábacska. Hogy is tudnám hintáztatni? – gondolkodott, közben sóhajtott egy hatalmasat.
- Jaj, ez nagyon jó! – suttogta Janka.
Aha, szóval így – kapta meg a választ Pikk. Vett egy mély levegőt, a hasán csücsülő bogárka felemelkedett. Aztán lassan kifújta, majd megint beszívta a levegőt, és megint kifújta. Így hintázott a kis bogár fel, le. Fel, le. Pikk vészesen közeledett az elalváshoz.
Halkan odaszólt Jankának.
- No, most kapaszkodj!
Vett egy mély levegőt és nagyon gyorsan kifújta.
- Juj, de jó! – viháncolt volna Janka, ha nem kell suttognia.
Pikk folytatta hát. Nagy levegő, gyorsan kifúj. Nagy levegő, gyorsan kifúj. Közben eszébe jutott még egy lehetőség.
- Vigyázz, ez nagyon vad lesz! – figyelmeztette játszótársát.
- Jó, vigyázok – súgta a kicsi.
Pikk elkezdte nagyon gyorsan kifújni-beszívni a levegőt. A hasa úgy ugrált, mintha béka lakna benne. Hamar elfáradt így, ezért visszatért az első mókához. Lassan szívta be és lassan fújta ki a levegőt. A kicsi lány annyira élvezte a játékot, hogy elfelejtkezett arról, hogy nem szabad világítania. No, amikor meglátta ezt a mamája, akkor bizony nem örült. Megköszörülte a torkát, hogy lehordja mindkettőjüket, de ekkor közbelépett szentjánosbogár papa.
- Kedvesem, már figyelem egy ideje őket. Ez a kislány semmi rosszat nem tesz a mi Jankánkkal. Nézd meg, milyen boldog az a gyerek! Szerintem örülj neki. Soha nem értettem, hogy miért nem állsz szóba a többi lénnyel. Boldogabb lennél te is, ha hagynád, hogy társaságod legyen!
A mama kicsit megsértődött, de ahogy tovább figyelte a lányát, ráébredt, hogy a párjának igaza van.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Nem vettem észre, hogy bután viselkedem. Nagyon örülök, hogy ilyen boldognak látom ezt a Kisbogarat – mondta, majd a földön termett. – Kedves Pikk, engedd meg, hogy bocsánatot kérjek tőled, amiért olyan gőgösen viselkedtem. Köszönöm szépen, hogy játszol a kislányommal! – állt a pálcikalány elé.
Janka felragyogott boldogságában.
- Mama, mama, olyan jó, hogy kedves lettél – mászott oda édesanyjához.
- Nagyon szívesen tettem – felelt Pikk. – Máskor is eljöhettek hozzánk játszani! Mi köszönjük, hogy világítottatok nekünk!
- Igazán nincs mit, és megígérem, hogy máskor is meglátogatunk benneteket! – búcsúzkodott bogár asszonyság – Itt az ideje, hogy hazamenjünk!
- Köszönjük ezt a szép estét! – szólt bogár úr is, maga előtt terelve fiait. – A viszontlátásra!
- Viszontlátásra! Jó utat! – búcsúztak a gyerekek.
Majd jó éjszakát kívántak a keresztespóknak, lecsúszdáztak az odúba és amint befeküdtek az ágyukban, azon nyomban elnyomta őket az álom.