Pikk és Pakk életre kel
Egy nyári kirándulás után történt az egész. Nagy csapat gyerek érkezett a kőbarlangban. A part melletti táborból jöttek. Meglehetősen unták magukat, szívesebben fürödtek volna a tóban, nem értették, miért kell itt lenniük. Egy kisfiú és egy kislány kissé hátramaradt és egy széndarabbal két pálcikaembert rajzolt a barlang falára. Egy pálcika kisfiút és egy pálcika kislányt. Még gyorsan elsuttogták a nevüket is - Pikk lett a lány és Pakk a fiú -, aztán menniük kellett tovább.
A kőbarlang falán ottmaradt hát Pikk és Pakk.
Varázserejű volt ez a nap. Léteznek csodanapok, amikor minden dolog, aminek neve van, életre kel.
Úgy történt, hogy a hűvös, félhomályos barlang falán, egyszercsak megmozdult valami. Nem volt különösebben látványos csoda, vagyis nem látszott annak. De Pikk életében azért elég nagy dolog volt. Életre kelt és pálcika szíve dobbanásával együtt kicsi teste is megmozdult.
Érezte Pakk jelenlétét, majd hirtelen meglátta a fiút. Odament hozzá, megérintette. Pakk ekkor mozdult meg, így kelt életre.
- Mi történt? – kérdezte
- Nem tudom - válaszolta Pikk – valami történt, és mi rajzokból élővé változtunk.
- És ez vajon miért és hogyan történt? – kérdezte a fiú
- Nem tudom. És nem is akarok gondolkodni rajta. Nekem tetszik ez az élet. Kíváncsi vagyok rá, fel akarom fedezni.
- Hát, azért én szeretném megérteni, hogyan is lettünk mi élők... – morfondírozott tovább Pakk.
- Jó, akkor te maradj itt. Én felfedező útra megyek.
Ezzel fürgén lemászott a barlang falán és a földre huppant. Nedves, nyirkos volt a padló. Furcsa érzés volt a falhoz képest. Pikk nekivágott az útnak. Egy különös, fényes folt hívogatta magához, már a magasból észrevette. Bár kicsi teste könnyen mozgott, a lába nagyon rövid volt, sok-sok lépést kellett megtennie a célig. Hopp, valami furcsa történt. Pikk lába valami ismeretlen dolgot tapasztalt. Hideg volt, körbefogta a talpát. Először megrémült, de miután megszokta örömmel lépett tovább. Bokáig körbefogta a hűs valami. Megbillent, de ügyesen egyensúlyozott, így nem esett el.
- Hű, ez nagyon izgalmas – gondolta.
Most óvatos játékba kezdett, egyik láb csúszik a másik után.
- Ez nagyon jó! Pakk, Pakk, gyere ide! Találtam egy játékot!
- Milyen játékot?
- Itt van egy valami, amiben csúszkálni lehet!
- Mi az a csúszkálni?
- Gyere ide, megmutatom!
- Jó, jövök! De hogyan?
- Mássz le a falon! Rengeteg kapaszkodó van rajta! Olyan mindenféle kiálló dolgok!
Pakk nagy nehezen lekecmergett. Elindult a kislány felé a hideg, nedves, anyagos talajon. Odaért Pikkhez, aki vígan csúszkált a kicsinyke pocsolyában.
- Ez egy pocsolya, víz van benne – szólt a fiú.
- Gyere be, olyan vicces!
- Piszkos leszek, nem megyek be. Különben is nem érek rá, mert gondolkodom. Csak azért jöttem ide, hogy hagyd abba a kiabálást.
- Ó, miért nem örülsz velem? – kérdezte csalódottan Pikk
- Mert gondolkodom, nem érek rá, mondtam.
- Pukkadj meg! Én akkor is élvezem – válaszolt a kislány és kimászott a vízből.
Lábai sárosak voltak, de szélesen mosolygott. Indult tovább a fényes folt felé. Gyalogolt a hideg földön, kicsit csúszott még a sáros lába, de ment előre rendületlenül.
Amikor odaért, azt hitte csoda történt. Ebben a foltban minden más volt. A talaj száraz volt és langyos.
- Ez a fény nagyon kellemes, körbefog, melenget – gondolta.
Pikk boldog volt, táncolt, forgott a napfényben, ami a tető egy nyílásán keresztül áradt be a barlangba.
- Pakk, Pakk, gyere ide!
- Már megint nem hagysz gondolkodni! Miért zavarsz?
- Nagyszerű dolgot találtam, gyere, nézd meg!
- Jövök, jövök – mormogta a fiú, miközben kikerülte a pocsolyát és indult a pörgő-forgó, ugráló kislány felé.
Amint a fénybe ért, hirtelen megváltozott minden. Itt meleg volt. Eddig észre sem vette, hogy fázik.
- Pikk ez tényleg jó – ismerte be.
A lány felé szaladt. Kergetőztek, bolondoztak, és jól elfáradtak. Kacagva roskadtak le a langyos földre.
- Pakk, mi ez a fény?
- Ez a Nap. A Napból jön a fény és a meleg. Nem tudtam, hogy ez ilyen kellemes érzés. Köszönöm, hogy idehívtál és nem hagytál szomorúan, morcosan töprengeni – mondta a pálcikafiú.
De Pikk ezt már nem hallotta. A simogató napsugarak karjában elaludt. Pakk is behunyta a szemeit és álomba merült.
Csodálatos álmot láttak.
