18.mese Pancsolás a pataknál - testérzetek

18. fejezet

Pancsolás a pataknál – testérzetek

Ebben a mesében továbbfejlesztjük a figyelmünket és a tapintás után a hőérzékeléssel és az egyensúlyérzékkel dolgozunk.

A mesében belekerült egy családi vonatkozású esemény, megosztom, hiszen nagyon hasznos módszer.

Miközben ezt a fejezetet írtam, a gyerekek szomorúan észlelték, hogy 13 éves teknősünk elpusztult. Ő volt Péter. Kicsi illusztrátorom nagyon sírt, az ő életében ez a teknős mindig jelen volt. Vigasztaltam, szeretgettem, de a szemében láttam a fájdalmat, az értetlenséget. Éjszaka jött az ötlet, hogy költözzön át Péter a mesébe. És ez megoldotta a helyzetet, a szomorúságot. Azóta tudjuk, hogy Péter a mesében él tovább.

És persze Péter felbukkanása megszínesíti a palettát, hiszen olyan járműre tettek szert általa a pálcikagyerekek, mely úszik a vízen, de magát irányítja, azaz a gyerekeknek a mesében, nekünk pedig a képzeletünkban csak egyensúlyozni kell.

Lassan a történet első lezárásához érkezünk, így fontos, hogy az egész testünket használjuk, illetve olyan élményeket hívjunk elő, amelyekben az egész testfelület részt vesz, vagy – mint a lebegés és az egyensúlyozás – az egész testre hat.

Az ugráláskor koncentráljatok arra, hogy hirtelen éri inger az egész testfelületet, hiszen hideg vízbe ugranak, illetve napozás közben az egész test melegszik.

A teljességhez és a pontosan formált képhez elengedhetetlen, hogy beleálljunk a helyzetekbe, úgy rajzoljuk a képeket, hogy teljes valónkkal jelen legyünk benne. Erre szolgálnak a mai mese gyakorlatai.