15. mese Csupa repülés - légzőgyakorlat és hangszínek

15. fejezet

Légzőgyakorlat és hangszínek

Új aspektusait figyeljük és gyakoroljuk a hangszínünknek. Eddig főként a hirtelen jött hangokkal foglalkoztunk. Nem készültünk rá, csak úgy jöttek, mert beütötte, meglepődött, megijedt stb. Aztán voltak a stabil hangulatból származó hangok. Gali megkeseredett hangja, a szentjánosbogár mama gőgös beszéde. Most rákészülünk valamire, a vadrózsa esetében a meglepetésre, a pitypanggal való beszélgetés során pedig azt figyeljük, amikor intelligensen próbálunk kideríteni valamit, mielőtt előállunk a valódi kérdéssel. Jó ezeket az érzéseket nyakon csípni, eltölteni egy kis időt a megfigyelésükkel. Mert ha esetleg mi nem is használjuk ezeket, mások igen. Gondolom nem csak engem bombáznak naponta rendkívüli ajánlatokkal, hívnak termékbemutatókra, állítanak meg úton-útfélen gyakorlatilag bármivel. Pontosan ugyanerről a mintáról van szó. Ha magamban megfigyelem ennek a folyamatát, akkor onnantól kezdve ezek a sztorik már nem bosszantóak, inkább viccesek.

 A légzőgyakorlat  egy szinttel feljebb lép. Amit megfigyeltünk háton fekve, azt most állva fogjuk használni. (Mert legtöbbször állva ér minket a nyilvános megszólalás sokkja. Ha prezentálnunk kell valahol, akkor is állunk, és a gyermek is állva fog felelni az iskolában.)

Nagyon fontos, hogy amikor beszívjátok a levegőt, akkor ügyeljetek arra, hogy a vállatok ne emelkedjen meg! Ebben nagy segítség, ha a hasatokra teszitek a kezeteket, ahogy a pálcikagyerekek. Ugyanis, ha beszívod a levegőt, és nem mozdul, nem telik meg a hasad, akkor nem jó helyre ment a levegő. Ha biztos vagy abban, hogy jó helyre ment, akkor ellenőrizd azt, hogy fér-e még bele. Próbálj még egy kicsivel több, aztán még egy kicsivel több levegőt beszívni.

Amikor a bóbitákat fújják, akkor gyorsan áramlik ki a levegő. A lehető leggyorsabban fújják ki. Ilyenkor a has gyorsan lapos lesz. Ellenőrizzétek, hogy tényleg minden levegőt kifújtatok-e! (Tapasztalatom szerint mindig marad bent bőven.) Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy megtapasztaljuk, hogy mikor üres és mikor teli a tüdőnk, illetve megfigyeljük, hogy hogyan tudunk a leggyorsabban ugrálni egyik állapotból a másikba.

Amikor Pikk megpróbálja fenntartani az apró ernyőt, akkor már gazdálkodik a levegővel. Ezáltal megtanulható, hogy hogyan kell jól beosztani a rendelkezésünkre álló levegőmennyiséget. Nyilvánvaló, ha nem tartom a kis magot a felfelé áramló levegővel, akkor lefelé indul. Lehet ezt felfújt lufival is játszani, csak akkor több levegőt kell fújni, hiszen nehezebb. Talán egyszerűbb a pitypangernyő, vagy egy tollpihe kezdésnek. Gyakorolhatjuk úgy is, hogy egy égő gyertya lángját tartjuk mozgásban. Nem elfújjuk, mert akkor nincs mivel játszanunk, hanem csak táncoltatjuk a lángnyelvet.

Mint már írtam, ezzel a dadogás és a hadarás nagy részben megelőzhető. Azt nem ígérhetem, hogy minden esetben, de nagyon érdemes gyakorolni!