10. mese Pikk ruhát kap - testérzet és játék a hangunkkal

10. fejezet

Testérzetek és játék a hangunkkal 

Úgy érzem, hogy pihenjünk egy kicsit!

Ebben a mesében a játéké a főszerep, egyetlen új érzet kerül a képbe, nevezetesen az, hogy milyen szinte az egész testünkön tapasztalni valami kellemes dolgot.

Foglalkozzunk először ezzel! Ritkán vagyunk teljesen ruhátlanok. Ez egy kulturális dolog. Afrikában más a szokás, mi Európában ruhát hordunk. Mivel ez nem egy naturista ajánló, csak annyit említenék meg, hogy ugye, tapasztaltátok, milyenek a gyerekek, amikor ruhátlanul szaladgálnak. Én eleinte féltettem az enyéimet a megfázástól – jól belém kondicionálta a védőnő... –, aztán amikor láttam, hogy mennyivel nagyobb viháncolást csapnak fürdés után pucéron, akkor inkább a fűtést tekertem feljebb. Nagyon fontosnak tartottam, hogy minél nagyobb felületen tapasztalhassák a világot. Szóval, nyugodtan hagyjátok őket meztelenkedni!

Azért bizonyos helyzetekben nekünk is megmaradt ez az állapot. Maradjunk csak azon helyzeteknél, melyekről szokás beszélni. Ilyen például a zuhanyozás. Legközelebb figyeljétek meg jól az érzeteket. Mit érzékeltek ott, ahol éppen ér benneteket a langyos víz, ott, ahol éppen nem és kicsit fáztok. Milyen, ha kicsit több hideget, vagy meleget adagoltok a vízhez. A fürdőkádba merülés is ilyen, a törölközés is – amikor a hátatok már száraz, de a láb még vizes. Nem kell nagyon zuhanyozni, vagy nagyon törölközni a tapasztalathoz. Csináljátok úgy, mint eddig, csak figyeljetek a testen jelentkező érzetekre!

Pikk életében először bújik ruhába. Ez a ruha nagyon könnyű, nagyon szellős. Mint egy könnyű selyem, vagy krepp. Mozgását leköveti a ruha mozgása. Hozzá-hozzáér a szoknya a testéhez, ahogy forog.

Játsszunk egy kicsit a hangunkkal is! Az a tapasztalatom, hogy ezt nagyon ritkán tesszük. Nem használunk egy csodálatos hangszert. Kár érte. Mesélés közben ezzel nagyon jól lehet bolondozni, és közben hihetetlenül erősödik a figyelem. Egyszer végigmeséltem a Micimackót a gyerekeimnek úgy, hogy minden szereplőnek saját hangja volt. A nehézség akkor jelentkezett, mikor másnap jött a következő fejezet, és ők várták a megszokott hangokat. Nagyon kellett figyelnem, hogy ugyanazon a hangon szólaljon meg mindennap Malacka, Tigris, Micimackó és a többiek. (Egyébként a legjobban Fülest imádták. Gurultak a kacagástól, ha megszólalt.) Próbáljátok csak ki! Ha ráéreztek az ízére, akkor nektek is jöhet a Micimackó!

A tölgyfa hangja nagyon egyszerű. Beszéljetek a számotokra legkedvesebb hangon, és próbáljátok ezt rengeteg levegővel mondani. Nem hangosan, hanem levegősen. A következő mesében lesz némi légzőgyakorlat is, de nyugodtan kipróbálhatjátok előtte. Hibázni nem lehet.

És kérlek benneteket, hogy hagyjátok a gyerekeket kiabálni, fejhangon sikítozni, indián üvöltéseket produkálni. Nagyon sokat fejlődnek, tapasztalnak közben.