16.mese
Ugri-bugri
Pikket egy csinos margarétaszoknya várta az odú előtt, a hozzávaló felsőrésszel. Elli még ott szorgoskodott körülötte.
- Jó reggelt, Elli! – köszönt a kislány.
- Jó reggelt! Nézd csak, mit ütöttem gyorsan össze neked hajnalban! – mutatta a pók a ruhát.
- Jaj, de szép! Hogy te milyen ügyes vagy! – lelkendezett a lányka.
Azonnal bele is bújt az új ajándékokba, majd letelepedett a gyökérlépcsőre.
- Elli, olyan kedves vagy hozzánk! – simogatta meg az öreg keresztespókot.
- Ugyan, ugyan! Semmiség ez. Tudod, mielőtt idejöttetek, állandóan csak unatkoztam. A hálóm erős, nagyon ritkán akad rajta javítanivaló. Eleinte csak vártam, hogy majd történik valami, aztán megszoktam a semmittevést. Mivel nem történt velem semmi, nem voltak élményeim, nem volt kedvem sehová sem elmenni, hisz nem volt mit megosztanom másokkal. Most hirtelen új életre keltem. Úgy érzem, hogy van dolgom. Annyi csodás ötletem van még, örömmel tölt el, ha alkothatok valamit. Végre igazán hasznos pók lett belőlem.
- És nem fáraszt ennyi munka? – kérdezte aggódva a kislány.
- Ó, drágám, hidd el, hogy nem dolgozom annyit, csak te látod annak, mert nagyra értékeled az ajándékokat. Hidd el, ha örömmel készítesz valamit, az nem fáraszt el.
- Köszönöm Elli! A ruhát is és a tanácsot is. Amit örömmel teszel, az nem fáraszt el – ismételte Pikk.
Pakk is felébredt, elindultak hát szokásos reggeli körútjukra. Útközben csipegettek egy kis gombát, majd a jól bevált szamócával fejezték be reggelijüket.
Haza kellett menniük, mert a rigót várták. Házuk előtt valami furcsa kupac várta őket. Mintha hosszú, sárga fűszálak lettek volna, de hogy hogyan került oda, azt el sem tudták képzelni.
Becsapódása után a rigó megadta a választ.
- Jó reggelt! – rikkantotta. – Sikerült rafiaszálakat szereznem, kint felejtették a szőlők között. Készítünk gyorsan valami alkalmas tárolóhelyet a ruháitoknak – jelentette ki -, hiszen most már vannak! – kacsintott a kisfiúra.
A madár és Pakk fúrni, faragni kezdett. Pikk ráébredt, hogy itt bizony nincs rá szükség, így hát kisétált a rétre.
A pitypang mellett egy termetes sáska állt. Nagy beszélgetésbe csöppent bele a lányka.
- Szervusztok! – köszönt a kislány.
- Szervusz, Pikk! Ő itt Ugri mama, eljött kicsit panaszkodni. Nagyon meggyűlt a baja a fiacskáival.
- Szervusz, Pikk, örülök, hogy megismerlek. Már az egész mező rólatok és a bolondos ötleteitekről beszél. Kíváncsi voltam rád, de az az öt átkozott gyerek annyi munkát ad, hogy nincs nekem időm semmire!
- Mi rosszat tettek a gyerekeid, Ugri mama? – kérdezte a kislány.
- Nem hajlandók ugróiskolázni! Mindig csak a játékon törik a fejüket. Márpedig minden valamirevaló sáskának meg kell tanulnia ugrani! Nem hiszik el, hogy edzeni kell a lábaikat.
- Figyelj csak, nekem van egy ötletem! Lehet, hogy segíthetek neked. Mondd el, hogy milyen gyakorlatokat kell megtanulniuk, én meg kitalálok valami jó kis játékot, és játszom velük. Közben úgy tanulják meg, hogy észre sem veszik.
- Hát, megpróbálhatjuk – merengett el a sáska asszonyság -, de szép is volna, ha sikerülne!
Pikk és Ugri a pitypang levelére telepedtek, és a sáska elmondta, hogy most az a legfontosabb, hogy megérezzék, hogyan is mozog a lábfejük, mert csak így tudják majd megerősíteni. És az ugrásban ez egy alapvető fontosságú dolog. Mire megbeszélték a többi tudnivalót is, befutott az öt csemete az édesapjukkal.
- Köszönöm, Pikk, hogy játszol velük – mondta Ugri mama -, nekünk most fontos dolgunk van. A sáskajárást gyakoroljuk a többiekkel.
- Hű, de fura vagy! Milyen kevés lábad van! – szólt az egyik kis sáska.
- Pikk vagyok, a pálcikalány. Nekem csak két lábam van, de így is nagyszerűen érzem magam. Játszani fogok, szeretném, ha békén hagynátok!
Azzal lábujjhegyre állt, és masírozni kezdett a réten. Nagy hangon közölte mindenkivel, hogy ő egy óriás. A sáskagyerekek csak figyelték, de nem szóltak. Pikk, lábujjhegyen feléjük indult.
- Mit kerestek itt, törpék? – kérdezte mély hangon.
- Nem vagyunk törpék! – kiáltották dacosan. – Mi is óriások vagyunk!
- Az óriások így járnak, mint én. Ti nem vagytok óriások!
- De, igen! – csattantak fel a sáskafiak és ők is peckesen, lábujjhegyen kezdtek sétálgatni a mezőn.
- Az óriások egyenesen járnak, nem dugják ki a feneküket! – igazította meg a mozdulataikat Pikk.
Hagyta, hogy azt képzeljék, hogy mindenkit lenéznek, aztán hirtelen a sarkára állt.
- Most meg mit csinálsz? Te törpe! – kiabáltak a fiúk. – Az óriások így járnak!
- Már nem vagyok óriás. Varázsló vagyok, a sarkon fordulást gyakorlom. Ne zavarjatok!
A kislány körbe-körbe járt a virágok között, miközben a sarkán lépegetett. Naná, hogy követték a sáskafiúk!
- Ügyes varázslók egyenesen járnak, nem hadonásznak a kezükkel, mert valakit véletlenül békává varázsolnak, és szépen behúzzák a feneküket. A sarkon fordulás nagyon fontos varázslat, jól be kell gyakorolni a mozdulatokat, mielőtt valaki kimondja a varázsigét.
- Mi a varázsige? – kérdezték kórusban a fiúk.
- Hadd lássam, jól csináljátok-e! Rendben van, ügyesek vagytok! Gyertek, elmondom a varázs szavakat!
Sarkon fordulok, hipp, hopp
Ott legyek, ahol akarok! – súgta halkan
Titkos dolog, nem szabad csak úgy kikiabálni! – intette őket.
A fiúk nagy igyekezettel forogtak a sarkukon, közben mondogatták a titkos mondatot.
- Hipp-hopp! Imbolygóországban termettünk. Óvatosak legyetek! Itt nem szeretik az idegeneket! Úgy kell tennünk, mintha helybéliek volnánk. Itt nappal mindenki a külső talpélén jár, mintha egy labda volna a lábai között. Gyerünk, hadd lássam, mielőtt valaki meglát bennünket!
A kicsi sáskagyerekek megszeppenve tették, amit mond. Ügyesen sétálgattak a külső talpéleiken. Pikk igazgatta a mozdulataikat.
- Jaj, ez így nem lesz jó, fiúk. Az itteniek nagyon büszke népek, nagyon egyenesen járnak. Behúzzák a hátsójukat, felemelik a fejüket. Na, most jó lesz! Gyalogoljatok csak még egy kicsit!
Ő is így járt, odament a pitypanghoz, és valamit suttogott vele. Ezután a gyerekekhez fordult.
- Most nagyon fontos, hogy rám figyeljetek! Megkértem Pitypangot, hogy segítsen nekünk. Ő fog őrködni, míg mi begyakoroljuk az imbolygók éjszakai járását. Titokban kell csinálnunk, hisz nappal van, de ő majd kémlel, és jelez nekünk, ha közeledik valaki.
- Juj, de izgalmas – suttogták a kicsi sáskák.
- Figyelem, az imbolygók éjszaka a belső talpéleiken mennek. Ezzel mutatják ki tiszteletüket a Nap iránt. Ha velük van, úgy tesznek, mintha tartanák a térdükkel, ha nincs itt, akkor a hiányát mutatják. Gyorsan, gyorsan, hadd lássam! Hű, de ügyesek vagytok! De ezt is peckesen ám! Be a hátsót, föl a fejet! Így, most jó lesz! – javítgatta Pikk a mozdulataikat.
Hirtelen pisszegést hallottak.
- Valakik közelednek! – szólt a sárga virág.
- Gyorsan, fiúk, külső talpél! Tartsátok a Napocskát a térdeitek között! – vezényelt a kislány.
A sáskagyerekek megszeppenve masíroztak. Oda sem mertek nézni, csak álltak a kitekert lábaikon. A szüleik érkeztek, akik döbbenten néztek fiaikra.
- Pikk, ezt hogy csináltad? – kérdezte Ugri mama.
- Ó, Ugri, veszélyben vagytok! Bármikor erre jöhet egy imbolygó és ők nem szeretik az idegeneket! Nektek is így kell állni!
- Gyorsan, mama! – aggódtak a kicsik is.
A szülők természetesen megfogadták a tanácsot. Pikk hamarosan kiadta az újabb parancsot!
- Akkor most menjünk haza! Sarkon fordulás! Mondjátok a varázsigét!
- Sarkonfordulok, hipp, hopp
Ott leszek, ahol akarok – mondták halkan a fiúk.
- Na, most már biztonságban vagyunk – mondta a kislány.
- Mama, Papa, olyan jót játszottunk! Mikor lehetünk megint Pikkel? Mikor lesz a legközelebbi sáskajárás? – kiabáltak, miközben élményeiket mesélték és mutatták a szüleiknek, hogy hogyan járnak az óriások, hogyan a varázslók.
- Pikk, nagyon köszönöm! – mosolygott végre a sáska anyuka.
- Nagyon szívesen. Jól szórakoztunk! – felelt a kislány. – Csak játszani kellett, és mindent megtanultak.
Ekkor megérkezett Pakk és a rigó.
- Készen vagyunk a szekrénnyel, gyere, elmegyünk az erdő túloldalára! – mondta Pakk, miután köszöntött mindenkit.
- Pattanjatok fel a hátamra, és kapaszkodjatok jól! Repülni fogunk, úgy a leggyorsabb – szólt a madár.
- Viszontlátásra! Gyertek máskor is játszani! – kiáltotta Pikk új barátainak, majd útra keltek.
A sáskák sokáig integettek utánuk a szárnyaikkal.