8.mese Pikk és Pakk első találkozása egy erdőlakóval - összetett érzelmek és egyensúly gyakorlat

8.fejezet

Összetett érzelmek és egyensúlygyakorlat

Új kalandba fogunk. Elkezdjük figyelni, hogy az érzelmek kifejezése hogyan is zajlik. Eddig csak az örömmel, a szomorúsággal és a riadalommal találkoztak a pálcikagyerekek. Ma egy összetettebb érzelem jön.

Sosem tudom elégszer mondani, hogy a kommunikáció során a kimondott szavak csak egy apró kis töredékét képezik a teljes információnak. A maradék több mint 90 % a nonverbális jelekből tevődik össze.

Ezek a hang, a gesztusok, a mimika, a testtartás és társaik. Ezeken belül is rengeteg apró jel van. Nézzük például a hangunkat. A hangerő, a hangmagasság, a hangszín, a ritmus, az artikuláció mind-mind jelek a kommunikáció során. Nonverbális jeleinket a tudatalattink vezérli, tehát intellektuálisan vacakolni vele szinte felesleges. A leghasznosabb dolog, ha magunkat kezdjük figyelni, és közben felismerjük, hogy milyen mechanizmusok is működtetnek bennünket az egyes helyzetekben. Elmondom másképp is, hogy még könnyebben rálássatok. Arról van szó, hogy az érzelmeink – aktuális érzelmi állapotaink – egyszerűen átveszik az irányítást az elménk felett, ha nem tudatosan, azaz mély belső figyelemmel kommunikálunk.

De lássuk Gali példáján keresztül! Ő egy megkeseredett, unalmas figura. Mondhatnám butának is, hiszen mély meggyőződése, hogy neki mindig igaza van. Az ő életét egyetlen dolog vezérli: gyúrni a galacsinokat. Igen, persze, ő egy bogár... De ugye, ti is ismertek olyan embereket, akiket hasonló hozzáállás határoz meg? Van egy vezérérzelem, ebből kreál magának egy meglehetősen hamis világképet, amivel igazolhatja, hogy jogos az érzelem. Gali a hiábavalóság, a tehetetlenség érzésére alapozza ezt a képet. Valójában pedig a gyávaság vezeti. Elfogadja, hogy világának keretei szűkre szabottak, ha olyan helyzetbe kerül, ahol valami változás jöhetne, azaz tapasztalatai megdönthetnék ezt a magakreálta elméletet, akkor védekezni kezd és kikerüli a lehetőséget. Nem vállalja be, hogy szembenéz addigi életének értelmetlenségével.

Jól belekalandoztam a dologba, mert nagyon fontos. Amíg nem ismerjük fel ezeket a vezérmintákat, addig kevéssé lesz hatékony a kommunikációnk, és úgy járhatunk, mint a pálcikakislány. Megbántva érezzük magunkat és sírunk. Fontos tudni, hogy ebben az esetben Galinak esze ágában sem volt bántani a kislányt. Egyszerűen nem szerepel a világképében az az információ, amit kapott – vagyis, hogy Csodaországban van.

Az érzelmekkel való gyakorlatozás azért hasznos, mert közben ráébredsz, hogy hogyan is állítod elő ezeket. Sajnos, ennek a könyvnek a kereteibe már nem fér bele, hogy ezt is megtanítsam, de az ötlet remek, meg is van a következő utáni következő kihívás! Röviden azért mégis elmondom. Ha kipróbálod, hogy beleéled magad különböző érzelmi helyzetekbe, akkor ha azok tőled függetlenül találnak meg - általában inkább igyekeznek rommá ütni - akkor már nem fogod olyan készségesen átadni magad nekik, vagy legalább nem maradnak veled hosszú ideig. Könnyebben tudtok majd "elengedni" - egyik kedvenc kifejezésem, mert módszer nélkül üres szópuffogtatás csak - helyzeteket, benneteket rabságban tartó, korlátozó érzéseket. Ugyanis ha megtapasztalod, hogy elő tudod állítani, akkor már sokkal közelebb kerültél az elengedéshez is. 

Hát, ez az írás elég mélyre sikerült. Egyébként az érzelmek felismerése jó móka, ha kívül tudunk maradni, azaz nem érint meg bennünket. Vagy ha mégis, akkor pedig tudunk magunkon nevetni.

Van ebben a mesében még egy fontos elem. Ez pedig a mozgás. A labdával való játék az egyensúlyérzéket fejleszti. Ez nagyon fontos, ha a középpontunkban akarunk maradni. Akár dobod a labdát, akár kapod, hasznos, a legjobb mégis az, ha megpróbálod a lábaddal hajtani. Talicska állásban tedd a lábad alá a labdát és próbáld irányítani, mint ahogy szomorú Galink teszi.

Mindenki megnyugtatására elmondom, hogy Gali nem tűnt el, egy közeli bokor aljáról figyeli a gyerekek életét, és egy alkalmas pillanatban majd visszatér.

Most tehát gyakorlatozzunk a hangunkkal úgy, hogy a hang mögötti érzésbe is belemerülünk!