9. mese

Pikk és Pakk berendezkedik az odúban

A két pálcikagyerek felmászott a gyökereken majdnem az ajtónyílásig, így nem kellett felnézniük a rigóra beszélgetés közben.

− No, nézzük csak, mi is kell ahhoz, hogy kényelmes, otthonos legyen a kuckótok! – gondolkodott hangosan a madár. – Feltétlenül szükséges egy asztal és két szék, valamint egy szekrény – vélekedett. ( Hangosan gondolkodik, nincs kétsége, azt véli, hogy zseniális. Ilyen a hangja is.)

Pikk és Pakk értetlenül meredt rá, de Letti ezt nem vette észre.

− Kell továbbá egy lépcső, hogy ne kelljen ugranotok és másznotok, ha ki-bejártok. Szükséges még egy konyhaszekrény is, valamint szőnyegek, és függönyök az ablakokra. Mit szóltok hozzá? – kérdezte.

Aztán rájött, hogy valami nincs rendben. Két kicsi megdöbbent arcot látott.

− Mi a baj, miért néztek így? Talán nem vagytok elégedettek a tervemmel? (Elbizonytalanodik a hangja)

− Kedves Letti, az a helyzet, hogy fogalmam sincs, miről beszélsz – tért vissza Pakk hangja. („Ez van” hang)

− Asztal, szekrény, szék és szőnyeg

Azt sem tudom mi fán nőnek.

Ridarári-ridarom

Függöny, konyha meg mire jó?

Vicces ám ez a sok új szó.

Ridarári-ridarom − közölte énekelve a kislány. (A Sárga csikó, csengő rajta dallamára énekelhető, de kitalálhattok bármit.)  Óriásit nevetett, és kántálni kezdte a dalocskát.

− Pikk, egy kicsit különös, hogy énekelve beszélsz – mondta a fiú. – De egyébként pont erről van szó – fordult a madárhoz. − Nem értjük a szavaidat, nem tudjuk, hogy mit kellene, hova is tennünk.

− Vicceltek? – kérdezte a rigó, de aztán látta, hogy komoly lehet a dolog.

− Nem viccelünk. Kérlek, magyarázd el, hogy mit jelentenek. Például, mi az az asztal? – szólt Pakk.

− Az asztalnál kell enni. Egy vízszintes dolog, aminek lábai vannak, azok emelik és tartják a magasban az asztallapot. Így oda lehet ülni mellé, kényelmesen elfér a lábatok, ha közel húzzátok a széket, amin pedig ülni szokás – hangzott a válasz. (Ebből remek játékot lehet csinálni! Gondoljatok egyszerű tárgyakra és próbáljátok meg hasonló módon körbeírni őket! Aztán hagyjátok, hogy a gyerek is megtegye. Hihetetlen, hogy miket tudnak mondani! Nagyszerű rálátni ezáltal a gondolkodásukra. Hosszú utazások alkalmával nagyon hasznos játék!)

− Ha asztalnál kell enni, akkor mi hogyan ehettünk szamócát? Vagy volt ott asztal, csak nem vettük észre? – érdeklődött a kisfiú. (Hangjában az őszinte nem értés jelenik meg)

− Nem volt asztal, ne beszélj butaságokat! – kezdett felfortyanni a rigó. Szamócát a szamócásban kell enni. (A madár pedig méltatlankodik, mert nem érti, hogy mit nem értenek.)

− Ott is eszünk – mondta Pakk. – Most már értem, hogy mi az az asztal, csak azt nem értem, hogy nekünk minek, ha szamócát eszünk.

− A szamócásban – tette hozzá Pikk.

− Jaj, de furcsák vagytok! – kiáltott fel a madár. – Az otthonokban van asztal.  Azon esznek. Tányérról. Pohárból isznak. Ezeket a konyhaszekrényben tartják. Székeken ülnek. A ruháikat ruhásszekrényben tartják.

 A padlóra szőnyeget terítenek, hogy melegebb legyen, az ablakra pedig függönyt raknak, hogy ne lássanak be a lakásukba. (Ezt a rigó „nekem van igazam” hangon mondja)

− Ez meg nekünk hangzik furán – várta meg a fiú, míg a rigó befejezi mondandóját. – Mi kint eszünk az erdőben. Kézzel. Ruhánk nincs. Az a szőnyeg jól hangzik, szeretjük, ha meleg a padló. A függöny viszont butaság. Szeretnénk összebarátkozni mindenkivel, nyugodtan nézzenek csak be hozzánk!

− Hozzánk szabad benézni, szabad beugrani – kontrázott Pikk.

− Erről jut eszembe, az a lépcső, amit említettél az hasznos volna – szólt a kisfiú. (Végre egy ötlet! Ettől mindenki megnyugszik.)

Kicsit még magyaráztak, végül megállapodtak abban, hogy a lépcsőt és a szőnyegeket elkészítik, a többire nincs szükségük. A madár megmutatta a kislánynak, hogyan kell szőni. A hosszabb fűszálakat két gallyacskára kötözte, Pikknek pedig a rövidebbeket kellett ezekbe belefűzni. A rigó és Pakk ezalatt a lépcsőt készítették. A lányka nagyon élvezte a szövést, hamarosan elkészült az első darabbal. (Képzeljétek el azt a feszült figyelmet, ahogy dolgozik!)  Míg felkötözte a következő szőnyeg hosszú szálait, óriási ötlete támadt. Látta, hogy azok ketten belemerültek a munkába, így szó nélkül kiszaladt a rétre. Kicsit tanácskozott a pipitérrel, majd a virágokhoz fordult:

− Kedves virágok! Kérlek, adjatok nekem néhány fölösleges színes szirmot. Azokkal szeretném az otthonunkat díszíteni, hogy bent is lássam ezeket a gyönyörű színeket!

A szépséges növények boldogan hullatták szirmaikat Pikk kezébe. A borzas pitypang lehajolt a kislányhoz és a fülébe súgott valamit.

− Hazaviszem a szirmokat, aztán jövök hozzád! – kiáltotta nevetve Pikk és elszaladt. (Illatos szirmokat cipel)

A virágok színes ajándékát lerakta a készülő szőnyeg elé, és visszaindult a rétre. A pitypang várta őt. Odakínálta egy szélesebb levelét a kislánynak, aki felmászott rá. A sárga virág óvatosan ringatni kezdte. Pikk végigfeküdt a levélen, behunyta a szemét és mosolygott. (Érezzétek, ahogy imbolyog alattatok a levél! Hinta érzés.)

− Na, hogy érzed magad? – kérdezte a pitypang.

− Ez nagyszerű! Mit is mondtál, hogy hívják?

− Hinta – felelt a virág.

Pikk boldogan hintázott egy darabig. Ízlelgette a szót. Játszott vele. (Játsszatok a szóval! Ízlelgessétek!)

− Szeretek hintázni – jelentette ki végül −, most azonban vissza kell mennem a szőnyegekhez! – pattant fel. – Köszönöm, hogy megmutattad! – mosolygott, és már futott is. (Felpattan, szalad. Érezzétek az izmok munkáját!)

Nekilátott a munkának. A virágszirmokból gyönyörű mintákat szőtt a fűszálak közé. Mire elkészült a lépcső, már három szőnyeg feküdt a fa gyökerein. (Képzeljétek el ezeket a szép, színes szőnyegeket! Fűzöld alapon a virágok színes szirmai.)

− Gyere, Pikk, próbáld ki a lépcsőt! – szólt ki az ajtón a fiú. („Nézd meg az alkotásomat” hang)

− Jövök – kapott fel a kislány egy szőnyeget, és bement az odúba.

Lesétált az új lépcsőn. Megdicsérte a rigó és a fiú munkáját, és a seprűért nyúlt.

− Kérlek, hozzátok be a másik két szőnyeget! – kérte őket.

A tiszta padlóra ráterítették Pikk alkotásait, majd a rigó kiadta a parancsot:

− Indulás a patakhoz! Jól fog esni ebben a nagy melegben.

Rövid séta után különös hangra figyeltek fel. Mintha zenélt volna valami. (Vízcsobogás hangjait hallják.) Egyre erősebbé vált a hang, majd megérezték a víz illatát. (Nyári melegben a tiszta víz, a patak illata.) Pikk arca csodaváróra váltott. (Mint a gyerekeké karácsonykor.) Két bokor között értek ki a patak partjára. A gyerekek csak tátották a szájukat. A napfény átszivárgott a fák között és csillogó meséket festett a csobogó vízre. A patak nagy köveken görgött lefelé, egy kisebb zúgó után kellemes tavacskát képezve. A víz kristálytiszta volt, friss és illatos. (Ez egy nagyon szép kép. Meleg van, a lombokon átsüt a nap és megcsillan a mozgó vizen. Hallod a csörgedező víz hangját, érzed friss illatát. Próbáld meg addig tartani ezt a képet, ameddig a gyerekek a pataknál időznek! Lehet, hogy nehéz, lehet, hogy elfárad közben a figyelmed, de napról napra jobban megy majd.)

− Ó, de szép! – mondták a gyerekek.

− Ebben a tavacskában biztonságosan lehet fürdeni – mondta a rigó. – Nekem most van némi dolgom, de hamarosan visszajövök hozzátok – szólt, és már indult is.

A gyerekek beszaladtak a hideg vízbe, aztán megálltak. (Hideg víz érzete.) Gyönyörű kavicsok borították a patak medrét. (Apró kavicsok és nagy kövek. Víz alatt, félig vízben, nedvesen és szárazak a parton.)  Pikk izgatottan ugrált egyiktől a másikig, felszedte, forgatta, csodálta őket. (Ezt nemcsak felidézni, hanem gyakorolni is lehet. Kavicsokat mindig érdemes szedegetni, remek mulatság.) A part közelében maradtak, mert gyorsan mélyült a patak. Pakk egyszercsak megpillantott kicsit odébb egy nagy, vízcsiszolta követ. Fehéren szikrázott a napsütésben. Csak nézte, nézte, aztán elindult. (Elindul egy gondolat, tervvé válik, majd cselekvést indít.) Óriási ötlete támadt, de előbb ki kellett próbálnia valamit. Odaérve felmászott a kőre, ráült és igen, csúszott! (Felmászik és csúszik. Az, hogy csúszik a kő, azt jelenti, hogy alkalmas csúszdának, ezért a kisfiú nagy örömöt érez.) A terv tehát megvalósítható – gondolta vigyorogva, miközben a sárban csücsült, ahová érkezett. (Sárban csücsül. Próbáljátok feleleveníteni, vagy elképzelni a dagonyát!)

− Pikk, nézd meg, mit találtam! – kiáltott oda a kislánynak. – Ülj rá! – mondta, mikor odaért a lány.

Zummmm, placcs, majd felhangzott a kacagás. (Pikk is csúszik! Emlékezzetek arra, hogy milyen csúszdázni!)

− Ez nagyon jó! – visongott Pikk. – Még egyszer akarom!

− Várj csak, arra gondoltam, hogy hazavihetnénk ezt a követ. Akkor nemcsak a lépcsőn mehetnénk le a kuckóba, hanem le is csúszhatnánk! – ecsetelte tervét a fiú. („Megosztom a tervet” hang)

− Ezt akarod hazavinni? Mégis hogyan? – kérdezte a lány, miután megpróbálta megmozdítani. (Képzeld el, hogy nekifeszülsz egy sziklának és megpróbálod megemelni! Érezd, ahogy feszülnek az izmaid! Hangja a „te tényleg megőrültél” hang.)

− Ha ügyesek vagyunk, akkor el tudjuk görgetni. Van egy elképzelésem – válaszolt Pakk, és rajzolni kezdett a sárba.

− Hát, ti meg hogy néztek ki? – dörrent a nyakig koszos gyerekekre a visszatérő rigó. – Hoztam nektek néhány málnaszemet, de ilyen piszkosan nem lehet enni. Mosakodjatok meg! (A rigó egy elképzeléssel érkezik vissza. Hozott málnát, meglepetést akar szerezni, de a két gyerek nem alkalmas a fogadására, ettől csalódott és haragos lesz.)

− Letti, kitaláltunk valamit, gyere nézd meg! – hívta a kisfiú.

− Megnézem, ha megfürdetek – hangzott a válasz.

A pálcikagyerekek kénytelenek voltak lecsutakolni magukról a sarat, majd málnaevés közben elmesélték barátjuknak az ötletet, nagy tervezgetés következett, aztán belekezdtek a munkába.