6.mese Pikk táncol a virágokkal - színek és hanggyakorlat

6. fejezet

Még mindig színek, aztán az első hanggyakorlat

A színekkel már játszottunk, most ezt erősítjük meg, aztán továbblépünk a hanggal való munkában. Ez egy nagyon fontos lépés, mert innentől tudatosabbá válik a hangképzésünk is.

De mindenek előtt van egy kérésem. Hagyjátok a gyerekeket kiabálni, zúgni, búgni, sikítozni, trillázni, brummogni, dünnyögni, zsolozsmázni, dúdolgatni!

Nekik ez tanulás, öngyógyítás, felfedezés! 

Nem baj, ha hangos! Sokakban valami különös minta működik, miszerint nem lesz rendes ember abból, aki hangosan beszél. Itt keletkezik majd egy paradoxon. A gyermek azt hallja a rajongott szülőtől, hogy ne beszéljen hangosan, ne kiabáljon, majd az iskolában azt kérik tőle, hogy beszéljen hangosabban. Hát, kinek fogadjon szót az a kisgyerek? Mert ha sokáig nem szólal meg szép hangosan a suliban, akkor aztán jön a duplacsavar, azaz a szülő esetleg büntet a rosszjegyért, amit azért kapott a csemete, mert a szülő korábbi parancsának engedelmeskedett. Ezért hagyjátok őket hangoskodni. Ha a környezet nehezen tolerálja, akkor szembe kell szállni vele. A gyerek nem kiabál és hangoskodik folyamatosan, viseljék ezt el a felnőttek! (Érdemes lemérni, hogy pontosan milyen hosszú is az a kiabálás, mennyi kellemetlenségért kockáztatunk későbbi súlyos gondokat.)

De most térjünk vissza a meséhez és a benne rejlő lehetőségekhez!

A  hangképzés folyamatában van néhány különösen érdekes rész. Ezekről a legtöbb tanítványom még soha nem hallott, pedig jól képze, diplomás emberek. 

Ezek közül az egyik a rezonátorok használata. A levegő áramlása megrezegteti a  hangszálat. Ezt a még halk hangot felerősíti valamely testüreg. Pont úgy, mint a húros hangszerek esetében. Ha ukulele, akkor magas, éles és gyenge a hang. Ha egy nagy testű akusztikus gitár, akkor teltebb, zengőbb a hang. Lehet képzelni hegedűvel és nagybőgővel is. Az egérke hangja magas, a torokrezonátort használja, ami kicsi. A víziló a legnagyobb üreget, a mellrezonátort. Aki látott már kínai színházat az hallhatta hogyan is szólnak a különböző üregekben rezgetett, a tarkóban, homlokban, fejtetőn felerősített hangok.  A tradicionális kínai színház formanyelve használja őket. Itt Európában ez eléggé szokatlan.

Miért jó a mellrezonátor használata? Azért, mert erős, testes hangot tudunk létrehozni a segítségével. Valójában használjuk is ezt az üreget, de nem teljes kapacitásában és persze nem tudatosan. A férfiak jobban bánnak vele, mint a hölgyek. A telt hang messzebbre megy, kevesebb levegőt és izommunkát kíván. Nem elhanyagolható a haszna anyák esetében. Sokszor gondolok gyermekeim kisiskolás korára, mikor hárman hatfelé szaladtak suli után az óriási, bokros-fás udvaron. Anyatársaim szaporán jártak bokorról bokorra, gyermekeik nevét kiáltozva. Én csak kiálltam az udvar közepére, és egy tökéletesen képzett mellhanggal üvöltöttem az enyéimét. S csodák csodája, egyszercsak feltűntek a távolból. Hallották. Ezek után a tanítványaimnak sosem kellett bizonygatnom a jól képzett hang áldásos voltát. Azóta is emlegetik.

Hogyan kell csinálni?

Elsőre legyen elég, hogy kipróbáljátok, amit a víziló javasol. Az egyik tenyereteket tegyétek a szegycsontra és játsszatok a hangokkal! Érezni fogjátok, hol jobban rezeg, hol kevésbé. Ezek egyelőre nem nagy hangok, lakáskompatibilisek. Egy kirándulás alkalmával pedig kipróbálhatjátok hangosan is. Amikor erősen rezeg, akkor van jó helyen a hang. A kiabálásról majd fogok még írni, és gyakorlatot is mondok hozzá, de ahhoz a pálcikagyerekeknek még hosszú utat kell megtenniük.