16. mese Ugri-bugri - járásgyakorlat

 16. fejezet

Testtudatosság − járásgyakorlat

Ebben a mesében tornászunk. Úgy tűnhet, hogy ennek semmi köze a mentális képek rajzolásához és a meséléshez, ez azonban csak a látszat. Amikor valaki tesz valamit, mondjuk a mesében egy mesefigura ugrál, vagy szalad, akkor a pontos képhez fel kell idézni azt a komoly izommunkát is, ami a valóságban zajlana. Ezért szükségesnek éreztem, hogy mozgásgyakorlatokba is belefogjunk. A másik oldalról pedig azt kell tudnunk, hogy a szép beszéd, a helyes, képekben megformált információ kevés, hiszen, aki mondja, annak a kiállása, megjelenése is a kommunikáció része. Ezért elkezdünk gyakorolni néhány elemet, ami nagyszerű segítség az egyensúly megtalálásához és fenntartásához.

A kommunikáció során, azaz abban a folyamatban, ahogy információt cserélünk a világgal, sokkal több jelenik meg, mint a beszédünk. A testünk apró és nagyobb jelzéseket ad le, amit az információt vevő értelmez. Akár tudatosan, akár csak ösztönösen, de mindenképp hat rá. A figyelmet sokféleképpen lehet tanulni. Én a leghatékonyabbnak a testtudatosságon keresztüli fejlődést tapasztaltam.

A dolog egyéb jótékony hatásai:

Megtanuljuk, hogy hogyan működik a testünk. Ez nem árt, ha már 70-80 vagy több évet benne töltünk. Nyerünk egy új technikát, amivel vészhelyzetben vissza tudunk találni a középpontunkba.

Megdöbbentő dolgot figyeltem meg a több mint 20 év alatt. Egyetlen tanítvány sem akadt, aki tudta volna, hogy hogyan is zajlik a járás. Pedig mindannyian tudtak menni! Lehet fölöslegesnek ítélni ezeket az ismereteket, de le kell szögeznünk egy tényt. A testbeszéd jelei akkor értelmezhetők, olvashatók, ha létezik egy sztenderd, amihez viszonyítani lehet az eltéréseket.

Most ehhez kezdünk gyakorolni. Meglehetősen bizarrnak találom, hogy ezt nem megmutatom, hanem leírom, de itt csak olyan gyakorlatokat közlök, melyekben nem lehet hibázni. A bonyolultabbakat csak személyesen, a tanfolyamokon vállalom megmutatni, de mindenki bátran elkezdheti a gyakorlást a mesékkel.

Ebben a gyakorlatsorban azt figyeljük, hogyan is mozog, hogyan, milyen irányokba képes fordulni a lábfejünk, miközben járunk rajta. Ez nem olyan nagy sztori, ezt csináltuk az oviban is – gondolhatjátok. Nem kívánom szidni az oktatási módszereket, de el kell mondanom, hogy amit ott műveltünk pl. óriásjárás alatt, annak sok értelme nem volt. Egyensúlyozni kellett ugyan, de pont emiatt megfigyelni nem lehetett.

Ezekben a járásgyakorlatokban figyelni, megfigyelni fogunk, és ez szükségtelenné teszi az egyensúlyozást. Ugyanis, ha a test egyensúlyi pontjára odafigyelünk, akkor automatikusan stabilan áll a testünk. Ez az egyensúlyi pont a csípő. Ha az fixen áll, akkor nem kell egyensúlyozni.

Beszéljünk kicsit a csípő mozgásáról! Meglehetősen kényes a téma. A gyerekek még hajlandók csípőkörzést végezni, megtapasztalni, hogy milyen irányokba tud billenni, a felnőttek azonban elég nehezen vehetők rá erre. Nos, bizonyára nem most tudjátok meg, hogy fajunk fenntartásában meglehetősen nagy szerepet kap ezen testrészünk mozgékonysága. És eme kellemes tornagyakorlatokat érdemes később, a gyermekek megszületése után sem elhanyagolni, hisz egyik örömforrásunkról van szó.

Erre a későbbiekben lesznek majd gyakorlatok, most azonban elegendő, ha azt elhiszitek, hogy egyensúlyozás nélkül is lehet sarkon járni, ha előrebillentitek a csípőtöket és felemelitek a fejeteket. Azt szoktuk játszani, amit a gyerekek a mesében: Ez egy olyan ország, ahol így kell menni. Innentől kezdve indulhat a figyelés. Milyen izmok dolgoznak? Milyen érzés nem eljátszani, hogy egyensúlyozunk, hanem tényleg egyensúlyban lenni? A legizgalmasabb azonban az az érzés, amelyik akkor jelentkezik, ha az egészet abbahagytuk. Érdemes ilyenkor „rendesen” járni egy kicsit. Nagyszerű érzés! Úgy jársz, mint eddig, csak most figyelsz rá. Sarokkal érinted meg először a talajt, a külső talpélre figyelve gördülsz tovább, majd elrugaszkodsz a lábfej elején lévő talppárnáról. És ugyanez a másik lábbal. Persze írhattam volna sokkal részletesebben és szakszerűbben, de ez a lényege. Próbálgassátok, figyeljétek! A gyerekeknek ezt nem kell így elmondani, bőven elég, ha csak gyakorolnak, aztán később erre a tapasztalatra könnyű lesz hivatkozni, és könnyen ráépíthetők lesznek a nehezebb feladatokat.

Ezeket a járásgyakorlatokat mezítláb kell végezni! Télen a fűtött lakásban, nyáron pedig bátran mezítlábazzatok a szabadban is!