11.mese A házavató ünnepség - Légzőgyakorlat

11.fejezet

 Légzőgyakorlatok

 Ebben a mesében egy nagyon fontos gyakorlat szerepel. Konkrétan a legfontosabb. Amikor elkezdtem írni ezt a mesét, akkor annyi volt az elképzelésem, hogy a mentális képek alkotási folyamatán vezetlek végig benneteket. Ennek az útnak fontos kilométerkövei a szépség észrevétele, előhívása és megtartása, a figyelem erősödése, az önismeret elmélyülése és az ezek együtteséből kialakuló belső harmónia.

A mese írása közben derült ki számomra, hogy ennél jóval többet is tehetek. Több, mint 20 éve tanítok beszélni kicsiket és nagyokat. Mint már leírtam sokszor, a beszéd egy minta alapján tanult cselekvés. Nos, egyszercsak világossá lett, hogy a mesék által, játékkal a főbb alapelemek könnyen taníthatók.

Már megjelent a mellrezonátor használata – az egér és a víziló párbeszédében (Pikk táncol a virágokkal c. fejezetben.) – , elkezdtük felfedezni a hangunkkal való játék lehetőségeit.

Most megtanuljuk a levegővel való gazdálkodást. Vagyis elkezdjük megtanulni. Levegőt venni a legtöbben tudunk. Bár sokan állítják, hogy ők nem tudnak... Imádom ezt a kifogást!!!

Amikor a test pihen, akkor mindig az ún. hasi légzés működik. Mert a szervezet nem szeret pazarolni, arra csak az elme hajlamos. Tehát mindenkinél működik. Csak nem tudatosan. Ezért amikor megkérsz egy álló embert, hogy vegyen egy nagy levegőt, akkor azt hiszi, hogy kunsztozni kell és rossz helyre koncentrál, így beszédtechnikai szempontból rossz helyre megy a levegő. A hasi légzésnek valójában semmi köze a hasunkhoz, ami alatt általában a gyomrot értjük, ugye. Arról van szó, hogy a tüdő alsó része jóval nagyobb, mint a felső, tehát több levegő fér bele.Viszont ha oda levegő megy, akkor nem fér el a rekeszizom, ezért az odébb kerül, ami úgy néz ki, hogy a has kitágul, amikor beszívjuk a levegőt és lelappad, amikor kifújjuk. Amikor csak a vállunk emelkedik levegővételkor, akkor a tüdő felső, kisebb részébe megy a levegő. Természetesen túl lehet élni, de a jól irányított, szép beszédhez kell a jól működő, energiahatékony levegővétel. A fenti jelenséget lehetne szép, orvosi nyelven is leírni, de azt szeretném, ha mindenki értené.

A levegőgyakorlatoknak van egy óriási titka. Csinálni kell őket. Ha kipróbálod, játszol vele, akkor tapasztalatod lesz, megfigyeled az izmaid munkáját, ettől az tudatossá, irányíthatóvá válik. A kicsi bogár hintáztatása során pontosan ez történik. Egyszerűen csak megfigyelünk egy eddig automatikus cselekvést. Amikor lassan beszívjuk és lassan kifújjuk a levegőt, akkor csak megfigyeljük a folyamatot. Ez elsőre elég is. Majd visszatérünk még ehhez, amikor majd nagyon-nagyon lassan fogjuk kifújni, ezzel megalapozva a helyes levegőgazdálkodást.

Amikor lassan beszívjuk és gyorsan kifújjuk, az is ezt támogatja. Figyeljük, hogyan is működik a rekeszizom és a hasizmok. Illetve a figyelés által megtapasztaljuk, hogy egyáltalán léteznek, játszunk velük, megismerjük, ettől kezdve lesz a kezünkben a gyeplő.

A gyors belégzés, gyors kilégzés ugyanezt célozza.

FONTOS: Hanyattfekve végezzétek a gyakorlatot, figyeljetek, hogy a gyermek is úgy feküdjön. Lehet egy plüssállatot a hasára ültetni, hadd játssza el a jelenetet. Nála még nem fontos, hogy tudja, mi miért történik. Elég, ha gyakorolja. A későbbiekben majd fogunk más gyakorlatokkal is dolgozni, amikor elég lesz neki annyit mondani, hogy csináld úgy, ahogy Pikk hintáztatta Janka bogarat.

Emlékezni fog, és könnyedén megy majd állva is a helyes légzés.

A helyes légzéssel, illetve annak gyakorlásával elkerülhető, vagy nagy mértékben javítható a dadogás. Ugyanis az úgy kezdődik, hogy valamiféle érzelmi blokk által szakadozottá lesz a levegővétel. Ezért a magyarázatért valószínűleg főbe lőnének néhányan, de ez a lényege. Sokszor láttam. Ha a gyerek uralja a légzését, akkor nem dadog. Fogunk játszani majd ezzel is, megelőzésképpen, de mára legyen elég ennyi.